30 éves érettségi találkozó

2010. május 22.

Együtt voltunk:

Pulai Zita, Fedák Gyula

Bajházi Árpi, Borók Erika, Dóka Piroska, Dressmann Dóra, Fejes Dezső, Glemba Gábor, Gulyás Csilla, Heronyányi (bocsánat, Erdész) Csaba, Kovács Magdi, Lukács Zsuzsi, Mackó Erika, Molnár Erika, Pintér Attila, Polyák Ildi, Stefán Sanyi, Szilágyi Zsófi, Tar Angéla, Tóth Anikó, Tóth Edit, Varga Erzsi, Veszely István, Virág Mari, Zalaváry Iván

Köszönetek

Köszönet Zitának, amiért lefoglalta nekünk az elsős tantermünket, és mert elintézte, hogy szombaton kinyissák nekünk az iskolát.

Köszönet Ivánnak, amiért remek helyszínt biztosított a pizzériában, ahol külön nekünk volt megterítve, és minden teljesen korrekt volt.

Köszönet Zsófinak, amiért időt és fáradtságot nem kímélve, gyönyörű ajándékot készített mindannyiunknak.

Köszönet Glemba Gábornak, Editnek és Krisztinek, amiért kinyomozták sok osztálytársunk elérhetőségét.

Köszönet Árpinak, amiért rávette a feleségét a szereplésre. Külön nagy köszönet ezért Zentai Lillának.

Köszönet Csabának, amiért biztosította az ajándékot a tanárainknak.

Köszönet Mackó Erikának, Editnek, Zsuzsinak és Erzsinek a Kölyökpezsgőkért.

Köszönet Gyulának, amiért a kertjéből felsietett, hogy találkozzunk velünk.

Köszönet Zsenyának, amiért erre az alkalomra hazarepült Genfből. A csokit is köszönjük!

Köszönet Csabának, Attilának és Sanyinak, amiért vidékről (nem is közelről) feljöttek, hogy velünk legyenek.

Köszönet mindenkinek, aki elutazhatott volna a hosszú hétvégére, de inkább minket választott.

Köszönet mindenkinek, akinek szombat este más, fontos családi elfoglaltsága is volt, de mégis időt szakított rá, hogy találkozzon velünk.

Köszönet mindenkinek, aki eljött.

Nagyszerű csapatmunka volt!

Volt néhány könnycsepp és sok-sok nevetés. Volt megrendülés, és a találkozások boldogsága. Felemelő, vicces, gyönyörű percek sokasága, kavargó érzelmek, de leginkább sok remek Ember (igen, így nagybetűvel) találkozása. Büszkék lehetünk egymásra. Szép családok, sikeres életutak, és – ahogy Zita mondta – megőriztük az értékeket, a valódi értékeket. A mai világban ez az igazán nagy dolog.

Dumák az estéből:

„Sokat változtunk… Előnyünkre!”

„Rajtunk kívül voltak még a bések, cések és dések. Mind tagozatos osztály volt, biológia, nyelv és talán matek... Mi meg jól éreztük magunkat.” (Kovács Magdi)

"Ez az aluljáró mindig itt volt? Alig találtam ide." (Zsenya)

Már vannak a fotók is feltéve a FOTÓK menüpontban. Folyamatosan bővülnek a képek, egyrészt ahogy külditek őket, másrészt, ahogy időm engedni.

Azok, akik nem voltak ott, megkaphatják Zsófi ajándékát, ha e-mailben elküldik a lakcímüket Dórinak, aki szívesen elpostázza.

Ez történt:

17 órára összejött az osztály a Gimiben, az elsős tantermünkben. Ittunk egy kis kölyökpezsgőt a találkozás örömére. Mécses gyújtottunk Ildi, Laci, Vali, Márti emlékére, hogy lélekben a lángokkal velünk legyenek. Meglepetés vendégként Zentai Lilla színművész érkezett (Árpi felesége), és Janokovszky Éva "A lemez két oldala" című novelláját olvasta fel nekünk. Kiosztottuk Zsófi gyönyörű, kézműves ajándékát. Zita mondott néhány kedves, és elgondolkodtató mondatot, majd mindenki egy-két szóban vázolta, mi történt vele az eltelt 30 év alatt. Végezetük felálltunk és csendben emlékeztünk a halottainkra. Ezután átautóztunk a Don Pepébe, ahol ettünk, ittunk, viccelődtünk, meséltünk, anekdotáztunk, szóval, nagyon jól éreztük magunkat.

Néhány levél részlet, amit a buli után kaptam (remélem nem sértek levéltitkot :-):

B. Erika: Először is szívből köszönök mindent! Amikor az Ivánnal történt "városnézés"után (köszi Ivi, nagy öröm volt, de tényleg!!!), - közel éjfélkor haza érkeztem, még üres volt a lakás. Nagyon jólesett, hogy egyedül lehettem.  A számítógépet bekapcsolva azonnal a telekisek. lapunk.hu-ra pattantam, és nézegettem a fotókat, bejegyzéseket, a múltat...
ÉS OTT VOLT SZÍVEMBEN,  A LELKEMBEN A JELEN... Fiaim, akik a közelben buliztak, csak fokozatosan érkeztek meg, és 1/2 3-ig beszélgettünk. (én nosztalgiáztam, és ők hallgatták)... Csodálatos volt megosztani velük a friss és régi élményeket. Reggel 1/2 10 -ig aludtunk, és én ma kb 10 centivel a föld felett lebegtem a tegnapi élmények hatására. Elhatároztam, hogy ez a nap rólam szól. Garázs, szekrény, dobozok, régi képek. (Találtam, majd megbeszéljük, hogyan küldjem!) Annyira boldoggá tett ez a Veletek töltött néhány óra,  köszönöm Neked, hogy ennyit dolgoztál érte! (megérte!)

Zsenya: Még egyszer köszönöm a tegnapi estét, nagyon jol éreztem magam. Sajnos sok olyan régi osztálytársam nem volt  ott akikkel találkozni szerettem volna.

(A szerk. megjegyzése: Zsenya az ünnepek alatt tudott találkozni Magdival és Ottóval is.)

Maci: Köszönünk mindent. Nagyon jól sikerült a találkozó. Feltöltődtem egy kis időre.Jó volt látni az osztálytársakat, aki nem jött el sosem tudja meg, hogy mit veszített. Nagyon örültem MINDENKINEK, mert ők az életünk részei. Igaz, hogy egy picit elszaladt az idő, de mégis úgy éreztem, hogy nem szakadtunk el egymástól.

Csabi: Nagyon köszönöm, hogy megszervezted az érettségi találkozót. Én úgy izgultam mint gyerekkoromban a nyaralás előtt. Jó volt Veletek újra találkozni. Bár a csapat egy kissé tápos volt, így hamar hazamentünk, pedig az Ivánnak szerettem volna még egy pizzát rendelni. Ahogy hazaértem ( Békésre ) én is elkezdtem kutakodni mint a Kisborók a padláson. Meg is találtam pályafutásomat elindító rajzot. Ez 1980-ban készült , ha jól emlékszem magyarórán Zalaváry Iván tollából. Alaposan nézzétek meg, minden centiméretéből árad a humor. A mai napig is minden helytálló, de ma már digitális fingerősségmérőt használunk .
 
Remélem a következő találkozó nem harminc év múlva lesz, mert akkor nem érek rá.

(A szerk. megjegyzése: a rajzot feltettem a FOTÓK menü Emlékek mappájába, momentán az utolsó kép)

Stefán Sanyi: Imádlak titeket! Szégyenlem, hogy eddig nem írtam, de tényleg volt dolgom. Fantasztikusan jól éreztem magam veletek a találkozónkon, tényleg mindenki csodálatos ember közületek! Én is jó ötletnek tartanám a gyakoribb találkozást.
Puszilok mindenkit, sziasztok!